A Németh–Kriza gyűjtemény anyagából nyílt kiállítás Nagyváradon

Szentendre és Sepsiszentgyörgy után Nagyváradon tekinthetik meg az érdeklődők a néhai Németh Géza református lelkész és felesége, Kriza Judit gyűjteményéből összeállított Transzcendencia című kiállítást, amelyet vasárnap, szeptember 18-án délután nyitottak meg a rekonstrukció alatt lévő várban. A Partium egyik legjelentősebb későközépkori és koraújkori műemlékének már felújított C épületében nyitották meg a tárlatot, ez a fejedelmi palota dél-keleti szárnyaként I. Rákóczi György idején épült, s a várban otthont kapott Nagyváradi Város- és Vártörténeti Múzeum egyebek mellett galériaként hasznosítja.

A tegnap megnyílt tárlat a kortárs magyar keresztény szellemiségű művészet 1970-es és 1980-as éveinek terméséből nyújt az egész Kárpát-medencére kiterjedő válogatást, amely teljes egészében a Németh család képzőművészeti magángyűjteményéből állt össze. Sz. Horváth István, a Partiumi Magyar Művelődési Céh – amelynek égisze alatt jött létre a tárlat Nagyváradon – elmondta, hogy a Körös-parti városba érkezett gazdag anyag teljességgel be sem fért a várgalériába, ezért tucatnyi műalkotás a Partiumi Keresztény Egyetem székházának aulájában tekinthető meg október 30-ig. Szepes Hédi művészettörténész, a kiállítás kurátora nyolcvan alkotást tudott kellő tálalásban ajánlani a várbeli tárlat számára, amely ugyanakkor egyfajta ősbemutató is: most először mutatják be együtt Plugor Sándor Stáció I-XIV. című sorozatának mind a tizennégy alkotását.tokes-tanevnyito

A tárlatnyitó szép számú közönségét a PMMC igazgatója és Szilágyi Zsolt, a nagyváradi EP-iroda vezetője üdvözölte magyarul és románul, átadva a szót Mile Lajos kolozsvári magyar főkonzulnak, aki köszöntőbeszédében a kiállítást egyfajta kortörténetnek is nevezte. Méltatta a Németh házaspár tevékenységét, emlékeztetve: miután a családfőt egyházi megújító nézetei miatt palástvesztésre ítélték, Géza és Judit a keresztény szellemiségű képzőművészeti alkotások gyűjtésével, az alkotók támogatásával ismételten közösséget épített, értéket gyűjtött és mentett, azzal pedig, hogy ennek az eredményét most mások is megtekinthetik, értéket is teremtett.

Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kiemelte: azzal, hogy a műveket Szentendre és Sepsiszentgyörgy után Nagyváradon is bemutatják, egyfajta határok feletti művészeti közösség teremtődik meg. Más hasonló példákat említve hívta fel a figyelmet arra, hogy a határok feletti nemzetegyesítés nemes programjának mennyire fontos vonulata a kulturális együttműködés, s azon a belül a magyar alkotóművészet egységének és együvé tartozásának demonstrálása és megélése. A poszttrianoni szétszakadás és szétfejlődés szörnyű évtizedei után az egyházi és a kulturális reintegrációnak az idejét éljük, jeles elődök és kortársak munkája révén. A Németh család példaértékű gyűjteménye frappánsan képezi le e törekvéseket – szögezte le a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke, aki felidézte néhai szolgatársa lelkipásztori munkásságát is, aki „a református megújulásban hordozta a fáklyát és a keresztet, és a kommunizmus idején a kiszolgáló egyház helyett a szolgáló egyház felé próbálta terelni az anyaszentegyházat”, amiért megfosztották hivatalától és palástvesztésre ítélték. Ezen ő maga is átment – utalt a püspök a 20. század végének romániai valóságára, majd több személyes élményét idézte fel az erdélyi gyökerekkel rendelkező s Erdély felé mindig törődéssel forduló Németh családdal kapcsolatban. Külön méltatta az erdélyi menekültek befogadására Németh Géza által alapított budapesti Reménység Szigetét, amely a rendszerváltozást követően az ő javaslatára a megújuló KREK egyik önálló egyházközségéve vált.

Tőkés László röviden vázolta a Németh család sorsát, amelyet tipikus Kárpát-medencei sorsként állított szembe a felelősség, népszolgálat és keresztény erkölcs háromszögében azokkal az európai politikusattitűdökkel, amelyek napjaink válságaira képmutatással reagálnak. A tárlat címére is utalva igei példával illusztrálta azt a követendő magatartásmintát, amelynek eredményeként az embernek át kell lépnie köznapi értelemben vett önnön határait: „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8,9) A lelki és anyagi gazdagság ellentmondásainak példázása után arra is kitért a püspök, hogy a hitbéli értékelvűség atyai örökségéből származik az a nemzedéki folytonosság, amit a Németh-fiúk – ifj. Németh Géza, Németh Zsolt és Németh Áron – végigvisznek értékőrző munkájukkal. A bálványosi folyamatot elindító, a magyar nemzet- és külpolitikát következetesen szolgáló-alakító Németh Zsolt tevékenységét külön is méltatta.

Ifj. Németh Géza egyetemi docens a Budafoki Református Egyházközség főgondnokaként is üdvözölte a tárlatnyitó közönségét, amellyel több erdélyi élményét is megosztotta, köztük a román emberekhez fűződő pozitív tapasztalatait. A házigazda múzeum nevében Constantin Costea egyetemi adjunktus, kurátor köszönte meg a nívós tárlat létrejöttét, méltatva a gyűjtemény létrehozóit, különös tekintettel arra, hogy manapság ritkán látni ilyen igényesen létrehozott és megőrzött, a szétdarabolástól és elidegenítéstől megóvott kollekciót, hagyatékot.

Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának fideszes elnöke örömét fejezte ki, hogy a kiállítással ők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ismét „beköltözzön az élet” a felújított váradi várba. Felidézte, hogy a képzőművészeti alkotások egy részét annak idején ki kellett csempészniük a kommunista Romániából, és talán most jött el az ideje, hogy ezek az alkotások visszatérjenek Erdélybe és ott láthatóvá váljanak. A művészetben is olyan fontos dolgok történnek, mint a politikában: a nemzeti integráció e területen is megvalósul. Ugyanakkor elmondta, hogy a kiállított képek korábban sokszor vettek részt istentiszteleteken, voltak az igehirdetés eszközei, és jól jelzik: amikor „keresztény Európáról, keresztény művészetről beszélünk, akkor nem valamiféle vallásos giccsről van szó, hanem erővel tudják megjeleníteni: a hitünk egységes”.

A Transzcendencia című kiállítást szakmai megnyitóját Somogyi Győző római katolikus teológus, Kossuth-díjas festő, grafikus, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia tagja vállalta, aki utolsó felszólalóként példás rövidséggel értékelt. Kiemelte: a történelmi, architekturális környezet és a kiállított művek csak erősítik egymást. Az erdélyi koloristákat, a nagybányai iskola hagyományainak folytatóit külön is méltatta, ugyanis a Németh-Kriza gyűjtemény jelentékeny része a magyar alkotóművészet eme nagyszerű vonulatát jeleníti meg.

Az ismerkedéssel, beszélgetéssel és szeretetvendégséggel zárult tárlat létrehozói és támogatói között volt még – a már említetteken kívül – a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft., a Pro Minoritate Alapítvány, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. A megnyitón közreműködött a váradi zenetanárokból álló Énekmondók régizene-együttes.

temesvarihirek.ro

Vélemények

facebook kommentek