Románia az Európai Unió legnagyobb földgáztermelőjeként stratégiai felelősséget visel az európai energiabiztonságért – jelentette ki Oana Țoiu külügyminiszter Washingtonban, a Hudson Institute „Davos to the Arctic: Forging Transatlantic Unity – A Romanian View” című konferenciáján.

Țoiu szerint a román gáztermelés növelése hozzájárulhat az energiaárak stabilizálásához, csökkentheti Európa kiszolgáltatottságát az orosz importtal szemben, és megakadályozhatja, hogy az energiát geopolitikai nyomásgyakorlásra használják. A kijelentés jól illeszkedik Bukarest nemzetközi kommunikációjába, amely Romániát egyre inkább regionális energiapillérként mutatja be.

A washingtoni színpadon azonban ritkábban hangzik el a kérdés, amelyet otthon egyre több fogyasztó tesz fel: ha Románia valóban gáztermelő nagyhatalom az EU-n belül, miért fizet a lakosság még mindig érezhetően magas gázszámlákat?

A válasz nem a kitermelési statisztikákban, hanem a belső árszabályozásban, az adóterhekben és a piaci modellben keresendő. Magyarországon – ahol az állam közvetlenebb módon szabályozza a lakossági gázárakat – a háztartások jellemzően alacsonyabb tarifákkal szembesülnek, annak ellenére, hogy az ország messze nem rendelkezik Romániáéhoz mérhető saját termeléssel.

A nagy termelés és a geopolitikai szerepvállalás nem automatikusan jelent olcsóbb rezsit. A stratégiai felelősség ugyanis nemcsak nemzetközi konferenciákon, hanem a havi gázszámlákon is mérhető…